Az év legkínosabb balesete

Egy férfi - itt, Magyarországon - úgy döntött, eladja az autóját. Meg is találta az ideális vevőt, létrejött az adásvétel egy korrekt, másfél milliós áron. Emberünk kellemes érzéssel végigszámolta mind a 75 darab ropogós húszezrest, csinos csomagba rendezte, majd felrakta a motorháztetőre. Beszélgettek még néhány percig, majd mindketten beszálltak a kocsiba, és elhajtottak. 

Igen ám, de hol itt a hiba? Pörgessünk csak vissza! Beszálltak… Beszélgettek… Felrakta a motorháztetőre… Csomagba rendezte… Te jó ég, a pénz!

A másfél millió (1.500.000) forint mind a csomagtartó tetején maradt, és most hulló levelekként szálltak a forgalomban. A többi autós a beszámolók szerint azt hitte, hogy veszi a kandi kamera, vagy álmodik, vagy karambolozott és már a mennyországba került… Egyesek kapkodni kezdték a pénzt és elszáguldottak, mások pedig hívták a rendőrséget, és megállították a forgalmat. Végül egymilliót sikerült összeszedni, a maradék után pedig a rendőrség nyomoz.

A történet hivatalos része itt véget ér. De vajon mit érezhetett a férfi?

Megmondom én, mit érzett. Sőt, valószínűleg te is meg tudod.

Úgy érezte magát, mint akit hirtelen a semmiből gyomron bokszol a következmények súlya.

Bukott egy nagyot, igaz? De ez megesik, gyakran. A veszteség élményét mindannyian elég sokszor átéljük. Valami elveszik, tönkremegy, elmúlik, véget ér… És mindig ugyanúgy zajlik!

A veszteség három fázisa

1. Gyanútlanság fázisa

Először még csak vidáman éled az életed, mintha mi sem történt volna. Pedig a viharfelhők már összegyűltek, és zuhog odakint az eső. Ebből azonban te semmit sem lász. Mint az emberünk a kocsiban.

2. Ösztönös sejtés fázisa

Egyszer csak megjeleni egy tudat alatti hang. Valami nem stimmel. Mi a baj? Elfelejtettem valamit? Hiányzik valami? Miért érzem olyan rosszul magam?

3. A „nagy BUMM” fázisa

Hirtelen beüt a felismerés, és rájössz: valamit, ami a tied volt, vagy a tied lehetett volna, menthetetlenül elvesztettél!

A leg- leg- leg- legkeményebb az az, amikor rájössz, hogy egy lehetőséget nem használtál ki. Például biztosan pocsékul esne, ha elvesztenéd a nyertes lottószelvényt, a kulcsot a kincses széfhez, vagy a kedvenc sztárod frissen megszerzett telefonszámát.

De a veszteség nem mindig ennyire dramatikus.

Pedig ha nem vagyunk felkészültek, minden nap meg kell élnünk ezt a veszteség pillanatot. Néha tudatosan, néha nem annyira. Van egy kincsünk, amiből ugyan sok van, mégis gyakran elherdáljuk.

És ez az időnk. Az idő a legnagyobb érték, elpazarolni pedig valódi veszteség.

Elég kínos érzés rájönni, hogy a fél évvel ezelőtt eltervezett változásokból semmit nem sikerült megvalósítani, és ezen a kellemetlenségen még az ügyes kifogások sem tudnak segíteni. Elvégre fél év az fél év. 6 hónap alatt csodákat lehet tenni. Ha ezt nem használtuk ki, akkor az a lehetőség végérvényesen elveszett.

Tanulság: Készülni kell, hogy 6 hónap múlva büszkén nézhessünk vissza az elmúlt fél év lehetőségeire, és azok megvalósítására.

Te mit fogsz tenni HOLNAP, amire fél év múlva büszkén tekinthetsz vissza?

Lájkolni és megosztani ér! ;)

Hiányérzeted maradt? Beszélgetnél, vagy még több válaszra vágysz?
Csatlakozz a Hétköznapi Csodanőkhöz a Facebookon!